Rozsdamentes acél:
Legalább 11,5 tömegszázalék krómtartalmú acélötvözetként definiálják. Korrózióálló acélnak is nevezik, ha az ötvözet típusa és minősége nem részletezett, különösen a repülés területén. A rozsdamentes acél különböző minőségű és felülettel rendelkezik, hogy megfeleljen annak a környezetnek, amely az anyag élettartama alatt ki lesz téve. A rozsdamentes acél általánosan használt evőeszközök és órák hevederei.
A rozsdamentes acél a szénacéltól különbözik a jelenlévő króm mennyiségéből. A szénacél rozsda, amikor levegőnek és nedvességnek van kitéve. Ez a vas-oxid-film aktív és felgyorsítja a korróziót azáltal, hogy több vas-oxidot képez. A rozsdamentes acélokban elegendő mennyiségű króm van jelen, így passzív krómoxid-film alakul ki, amely megakadályozza a további korróziót.
Enyhe acélok:
A szénacélt néha „lágyacélnak” vagy „egyszerű szénacélnak” is nevezik. Az Amerikai Vas- és Acél Intézet úgy határozza meg, hogy a szénacél legfeljebb 2% széntartalmú és nem tartalmaz más észlelhető ötvözőelemet. A szénacél az acélgyártás legnagyobb részét teszi ki, és széles körű alkalmazási területeken használják.
A szénacél általában merev és erős. Ezen kívül ferromágnesességet mutatnak (azaz mágnesesek). Ez azt jelenti, hogy széles körben használják a motorokban és az elektromos készülékekben. A 0,3% -nál nagyobb széntartalmú szénacélok hegesztéséhez különleges óvintézkedéseket kell tenni. A szénacél hegesztése azonban sokkal kevesebb problémát jelent, mint a rozsdamentes acélok hegesztése. A szénacél korrózióállósága gyenge (azaz rozsdásodik), ezért korróziós környezetben nem szabad őket használni, kivéve ha valamilyen védőbevonatot használnak.
