A tűzihorganyzás az a folyamat, amikor vasat vagy acélt olvadt cinkfürdőbe merítenek, és így korrózióálló, többrétegű bevonatot kapnak cink-vas ötvözetből és cink fémből. Miközben az acélt a cinkbe merítik, kohászati reakció megy végbe az acélban lévő vas és az olvadt cink között. Ez a reakció diffúziós folyamat, így a bevonat minden felületre merőlegesen alakul ki, egyenletes vastagságot hozva létre az egész alkatrészen.
A tűzihorganyzási eljárást 1742 óta alkalmazzák, amely hosszú távú, karbantartást nem igénylő korrózióvédelmet biztosít elfogadható áron évtizedek óta. Bár a tűzihorganyzást generációk óta használják az acél védelmére, a horganyzási folyamat folyamatosan fejlődik az új technológiák és kreatív kémia révén. A tűzihorganyzás folyamatának három fő lépése a felület-előkészítés, a horganyzás és az utókezelés, amelyek mindegyikéről részletesen lesz szó. Az eljárás eleve egyszerű, ami határozott előnyt jelent más korrózióvédelmi módszerekkel szemben.
A képen acélszerkezetek láthatók, a korrózió látható jeleivel. A rozsda és a korrózió drága a tulajdonosok és az adófizetők számára. A leromlott állapotú épületek, utak, hidak stb. javítása költséges, kellő korrózióvédelem nélkül gyakran történik karbantartás, legrosszabb esetben pedig újjá kell építeni a szerkezetet. A fenntartható fejlődés felé való törekvéssel a hosszú élettartamú, idővel kevés karbantartást igénylő szerkezetek meghatározása mind környezeti, mind gazdasági előnyökkel jár.
