Az acél akkor keletkezik, amikor szént adnak a vashoz, amely önmagában viszonylag gyenge. A modern iparban a szén a legfontosabb adalékanyag a vasanyaghoz, ám mindenféle ötvöző elem gyakori.
Valójában az ötvöző elemek még a szénacélnak tartott csővezetékekben is gyakoriak.
Az Amerikai Vas- és Acél Intézet (AISI) szerint a vases anyag szénacélnak minősül, ha a magmaszban legfeljebb 1,65 százalék mangánt, 0,60 százalék szilíciumot és 0,60 százalék réztartalmat kell tartalmazni, és ha más anyagokra nincs meghatározva minimális tartalom ötvöző elemek.
A szénacél csövek sokféle iparágban széles körben használhatók, erőssége és könnyű megmunkálhatósága miatt. Mivel viszonylag kevés ötvöző elemet tartalmaz és alacsony koncentrációban, a szénacél cső viszonylag olcsó.
Ugyanakkor nem alkalmas szélsőséges hőmérsékleti vagy nagynyomású szolgálatokra, mivel az ötvöző elemek hiánya miatt ez kevésbé ellenáll a kapcsolódó terheléseknek.
